Az 1860-as években Cs. I. „Nevetlenfalu” lelkésze volt. Nőtlen, fiatalember, szegény falucska még szegényebb papja. Itt érte az 1863-as nagy szárazság. Oda ment ebédelni, ahol füstölgött a kémény, gondolván, hogy ott főztek. Mikor egyszer a mezőn járkált, egy ebédét fogyasztó szántóvető mellett vitt el az útja. Látja, hogy az atyafinak valami gyanús étel van a fazekában. Kérdi tőle:
- Mi az atyámfia?
- Hát bizony szegénység, nyomorúsággal habarva – válaszolt a megszólított.
Étele aszalt kökényből állott, tökmaggal habarva.