Jövőt álmodni az egyháznak! - ifjúsági nap Érszőllősön

A fenti cím első olvasásra valamilyen egyházkerület vagy egyházmegye által szervezett széleskörű projekt szlogenjének is tűnhet. A cím mögött feltételezhetünk rangos egyházi elöljárókat, magasröptű teológiai vagy dogmatikai kifejezéseket. Ha az olvasó ilyesmire számít, ki kell ábrándítanom. Ilyesmiről szó sincs! Na, de akkor mégis miről van szó? Egy maroknyi fiatalról! Mit tud kezdeni egy maroknyi fiatal az egyházban? Ahogy a cím is mondja jövőt álmodik, pontosabban valóságként éli meg azt az álmot, amit Isten álmodott az Ő egyházának! Beszámolóm arról szól, hogy az érszőllősi gyülekezet fiataljai, köztük én magam is, hogyan próbálunk beilleszkedni abba a jövőképbe, amit az Isten a mi gyülekezetünknek álmodott meg.

Hozzáláttunk egy ifjúsági nap megszervezéséhez, ami kezdetben úgy indult, hogy három gyülekezet ifjait szólítja majd meg. Időközben azonban (hiszem, hogy Isten Szentlelke indíttatására) megváltozott a terv és több mint 100 fiatalt megmozgató alkalommá nőtte ki magát. A nap vezérgondolatát „Jövőt álmodni az egyháznak!” Klaus DouglassÚj reformáció című könyve adta! Ezen belül az egész nap programjában arra próbáltunk összpontosítani, hogy az érdeklődők választ kaphassanak olyan kérdésekre, mint: hogyan lelheti meg helyét egy fiatal az egyházban? Milyen módon vehet részt egy ifjú a gyülekezeti életben? Mit tehet egy fiatal azért, hogy az egyháznak legyen jövője? Milyennek kell lennie a jövő egyházának?

A fenti kérdésekre együtt kerestük a választ két fiatal barátunkkal, Komlósi-Rif Szilvia harmad éves és Oláh Krisztián első éves kolozsvári teológiai hallgatókkal.

Kedves barátaink előadássukkal arra mutattak rá, hogy az egyház jövőjét a múltban kell keresnünk, a gyökerekhez kell visszatérni. Bemutatták nekünk az ApCsel 2: 42-47 alapján azt, hogy milyen volt az első gyülekezet. „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”

Levonhatjuk a követeztetést, akkor követi az egyház igazán az Isten tervét, ha olyanná lesz, mint az első gyülekezet volt. Nem kell tehát nagy projektekre, tervekre gondolni a jövővel kapcsolatban. Nagyon „egyszerű” a módja annak, hogyan vehetünk részt a gyülekezet jövőjében. Feladatot kell vállalnunk, felelősséget kell vállalnunk magunkért és egymásért, kapcsolatot kell építeni és azt meg is tartani elsősorban az Atyával és egymással is.

A nap fénypontja nyilván az előadás volt, de ahogyan az első gyülekezet tagjai sem csak a tanításban vettek részt, hanem a közösségben és a kenyér megtörésében is, ugyan úgy mi sem. A nap programja már délelőtt 10 órakor megkezdődött közös reggelivel, amit az Igére való ráhangolódás fényében dicsőítés követett az Élő Kövek zenekar kíséretében. Majd lelkipásztorunk Illyés Tamás Zoltán az Útmutató napi igéjével köszöntött mindnyájunkat: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” (2Pét 3, 18). Ezt követte a fentiekben ismertetett előadás. A nap további részében a közösségépítés kapta a főszerepet. Elsőként az egymással való asztalközösség örömeiben osztozhattunk. A finom ebédet gyülekezetünk szolgálatész asszonyainak köszönhettük.

Ebéd után minden fiatal kedvére válogathatott a jobbnál-jobb szabadidős tevékenységekből. A zene kedvelői a templomban elégíthették meg zenére szomjas lelküket az Élő Kövek által vezényelt dicsőítés és karaoké formájában. A társasjátékok kedvelői is kedvükre válogathattak az Activity, römi, dominó, malom, Ki nevet a végén játékok közül. Akik nem leltek kedvükre valót a fentiekben leírtak közül, vagy szívesebben beszélgettek, ismerkedtek volna másokkal, azok élvezhették a kávéház nyújtotta hangulatot, ahol lehetőség adódott egy kávé, forró csoki vagy cappucino mellett a beszélgetésre.

A napot közösen szerettük volna zárni, ezért a nap végén újból összesereglettünk a templomban. Először a jókedvtől felgyülemlett energiák levezetéseképpen a sokak által jól ismert Beugró játék szórakoztatta a társaságot. De hogy kerek legyen a nap, egy csendességre hangoló ének után Veszprémi Boglárka, ifi tag tolmácsolásában megismerkedhettünk a már korábban is említett német szerző Klaus Douglass Új reformáció című könyvével. Ifjú testvérem beszámolójából egyetlen gondolatot emelnék ki, amit az 1Pt2:9-ben olvashatunk: „Ti azonban választott nemzettség, királyi papság, szent nemzet vagytok…” Ez az igevers szólt akkor, 2012. november 3-án több mint 100 fiatalnak és szól most neked is, kedves olvasó.

A nap megszervezésével a „királyi papság” feladatát próbáltuk magunkra vállalni. Ezzel az Igével Isten azt akarja a szívünkre helyezni, hogy az evangélium örömüzenetét nem csak a lelkész hirdetheti, a gyülekezetben felmerülő feladatokat nem csak a lelkész végezheti el, hanem maguk a gyülekezeti tagok is. Klaus Douglass szavaival élve a gyülekezet lelkipásztora elsősorban a „papok edzője”, lelki vezetője a közösségben szolgálatot tévő gyülekezeti tagoknak. Ezt a napot az érszőllősi gyülekezet ifjai szervezték a diakónusok segítségével és a gyülekezet anyagi támogatásával. Ennek a szolgálatnak a végzésében Illyés Tamás Zoltán lelkipásztorunk volt az edzőnk és a meccset Isten vezetésével mi, fiatalok játszottuk le. Soli Deo Gloria!