Karácsony estéjének üzenete
Mária a legkifejezőbb és legkedvesebb módon mutatja meg mindazt, amit hiszünk, amiben remélünk, és amit tennünk kell, hogy Jézushoz közel kerüljünk. Isten az embert saját képviseltére teremtette. Az eltorzult képviselet helyreállítására pedig Jézust küldte el. Mária méhében kezdődött ez az egyedi, páratlan küldetés. Mária életének középpontjában mindig megmaradt Jézus. Mikor az angyal belépett hozzá, a megváltásról elmélkedett. Tudta, hogy kilenc hónapon át a szíve alatt hordja a megígért Megváltót, harminc éven át otthonában szolgálta, a keresztfa alatt siratta, lélekben miatta szenvedett, Fia mennybemenetel után pedig élete végéig Jézusról beszélt az apostoloknak.
Ma a világ lelki válságban szenved. Minden eddigi értékünk süllyesztőbe került. Értékveszteségünk legmélyebb gyökere az, hogy Isten egészen kiesett világunkból. Még akik hisznek, azoknak sem jelent valóságot az életükben. Hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk, azt már nem Isten akarata, hanem saját érdekünk határozza meg. Tüneti kezeléssel azonban világunkat nem lehet meggyógyítani, csak ha a baj gyökerét orvosoljuk. Mária példája mutatja nekünk, lehet úgy élni és dolgozni, hogy Isten legyen életünk értelme és középpontja. Próbálj hát úgy élni, hogy Jézus szívesen jöjjön szívedbe, és úgy rendezd családi életedet, hogy Jézus jól érezze magát otthonodban!
Mária és József családja azt példázza, hogy az Istenhez vezető útra sem egyedül, hanem közösségben, másokkal együtt megyünk. Vallási életünk éppen úgy társadalmi jellegű, mint egyéb funkcióink. Az elkülönülés minden téren, itt is beteges jellegű. Mária együtt megy Józseffel Betlehembe, együtt megy vele Názáretbe, majd a gyermekkel, tizenkét éves korában, együtt megy a családdal a jeruzsálemi templomba. A gyermek Jézust egyformán neveli Mária meleg szeretete és József szorgalmas gondoskodása. Egy gyermek hitre, vallásossága attól egészséges, hogy az édesanya vele imádkozik, az édesapa példát mutat. A családi élet attól keresztyén, hogy férj és feleség együtt keresi Istent, együtt imádja Istent, együtt szolgálja Istent.
Francis Jammesnek van egy kedves legendája, mely úgy mutatja be Józsefet, mint elszomorodott embert, aki kesereg az emberek keményszívűsége miatt, szomorú, mert nem fogadták be hajlékukba őket. Egy barlang-istállóban hajtotta álomra szomorú fejét. Azt álmodta, hogy gyönyörű palotát épít és összehalmoz benne minden értékes holmit. Amikor elkészült, boldogan akarta a fényes palotába bevezetni Máriát, de ebben a pillanatban fölébredt. Szomorú szemmel ismerte fel a valóságot, barlangjuk sivárságát, de megszólalt Máris: József, ébren vagy? Nézd, megszületett a Gyermek! Ha pedig ő van itt velünk, akkor a barlang már mennyország, az istálló pedig királyi palota. Amikor a pásztorok kopogtattak, József sietett eléjük, és a gyermekhez vezette őket. Amikor Mária elé léptek, József tárta feléjük karjai: Íme, nézzétek, Isten a maga végtelen távolságából kilépett és megjelent közöttünk! Láthatatlansága függönyét elvonta s e gyermek szemeivel tekint reánk. Tekintete nem hideg, mint egy idegené, és nem gúnyos, pedig ismeri gyengeségeinket.
Jézus tehát nem a hatalom, hanem a szeretet szemével néz bennünket. Felséges Uralkodót vártunk, és csendesen szunnyadó gyermeket találunk. Abban különbözik az Újszövetség az Ószövetségtől, hogy míg az Ószövetségben az Úr a Sínai-hegyen mennydörgésben szól, addig az Újszövetségben az Úr, mint jó Atya, egy gyermek tekintetén át szól hozzánk. Nem elég vallásosnak lennünk, hiszen egy mohamedán is az, egy buddhista is az. Nekünk keresztyéneknek kell lennünk, azaz Istent Atyánknak kell tartanunk. Úgy kellene bíznunk Istenben, mint Atyánkban. Nekünk, keresztyéneknek nem az Istennek való kiszolgáltatottság az alapélményünk, hanem a kiválasztottság. Isten Atyánkként, Fiáért kezdettől fogva szeretett minket, gyermekévé fogadott, atyai gondoskodással rendezni sorsunkat. Aki komolyan veszi, hogy Isten kiválasztottja, az az istállóban, a szalmán is érezni, hogy emberi élete, örök boldogsága nem a földi, de a szerető Atya kezében nyugszik. Ez a karácsonyi ünneplés lényege, a Jézus eljövetel-történetének tanítása. Ámen.
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba,
mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
Lk 2, 6-7
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba,
mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
Lk 2, 6-7
Mária a legkifejezőbb és legkedvesebb módon mutatja meg mindazt, amit hiszünk, amiben remélünk, és amit tennünk kell, hogy Jézushoz közel kerüljünk. Isten az embert saját képviseltére teremtette. Az eltorzult képviselet helyreállítására pedig Jézust küldte el. Mária méhében kezdődött ez az egyedi, páratlan küldetés. Mária életének középpontjában mindig megmaradt Jézus. Mikor az angyal belépett hozzá, a megváltásról elmélkedett. Tudta, hogy kilenc hónapon át a szíve alatt hordja a megígért Megváltót, harminc éven át otthonában szolgálta, a keresztfa alatt siratta, lélekben miatta szenvedett, Fia mennybemenetel után pedig élete végéig Jézusról beszélt az apostoloknak.
Ma a világ lelki válságban szenved. Minden eddigi értékünk süllyesztőbe került. Értékveszteségünk legmélyebb gyökere az, hogy Isten egészen kiesett világunkból. Még akik hisznek, azoknak sem jelent valóságot az életükben. Hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk, azt már nem Isten akarata, hanem saját érdekünk határozza meg. Tüneti kezeléssel azonban világunkat nem lehet meggyógyítani, csak ha a baj gyökerét orvosoljuk. Mária példája mutatja nekünk, lehet úgy élni és dolgozni, hogy Isten legyen életünk értelme és középpontja. Próbálj hát úgy élni, hogy Jézus szívesen jöjjön szívedbe, és úgy rendezd családi életedet, hogy Jézus jól érezze magát otthonodban!
Mária és József családja azt példázza, hogy az Istenhez vezető útra sem egyedül, hanem közösségben, másokkal együtt megyünk. Vallási életünk éppen úgy társadalmi jellegű, mint egyéb funkcióink. Az elkülönülés minden téren, itt is beteges jellegű. Mária együtt megy Józseffel Betlehembe, együtt megy vele Názáretbe, majd a gyermekkel, tizenkét éves korában, együtt megy a családdal a jeruzsálemi templomba. A gyermek Jézust egyformán neveli Mária meleg szeretete és József szorgalmas gondoskodása. Egy gyermek hitre, vallásossága attól egészséges, hogy az édesanya vele imádkozik, az édesapa példát mutat. A családi élet attól keresztyén, hogy férj és feleség együtt keresi Istent, együtt imádja Istent, együtt szolgálja Istent.
Francis Jammesnek van egy kedves legendája, mely úgy mutatja be Józsefet, mint elszomorodott embert, aki kesereg az emberek keményszívűsége miatt, szomorú, mert nem fogadták be hajlékukba őket. Egy barlang-istállóban hajtotta álomra szomorú fejét. Azt álmodta, hogy gyönyörű palotát épít és összehalmoz benne minden értékes holmit. Amikor elkészült, boldogan akarta a fényes palotába bevezetni Máriát, de ebben a pillanatban fölébredt. Szomorú szemmel ismerte fel a valóságot, barlangjuk sivárságát, de megszólalt Máris: József, ébren vagy? Nézd, megszületett a Gyermek! Ha pedig ő van itt velünk, akkor a barlang már mennyország, az istálló pedig királyi palota. Amikor a pásztorok kopogtattak, József sietett eléjük, és a gyermekhez vezette őket. Amikor Mária elé léptek, József tárta feléjük karjai: Íme, nézzétek, Isten a maga végtelen távolságából kilépett és megjelent közöttünk! Láthatatlansága függönyét elvonta s e gyermek szemeivel tekint reánk. Tekintete nem hideg, mint egy idegené, és nem gúnyos, pedig ismeri gyengeségeinket.
Jézus tehát nem a hatalom, hanem a szeretet szemével néz bennünket. Felséges Uralkodót vártunk, és csendesen szunnyadó gyermeket találunk. Abban különbözik az Újszövetség az Ószövetségtől, hogy míg az Ószövetségben az Úr a Sínai-hegyen mennydörgésben szól, addig az Újszövetségben az Úr, mint jó Atya, egy gyermek tekintetén át szól hozzánk. Nem elég vallásosnak lennünk, hiszen egy mohamedán is az, egy buddhista is az. Nekünk keresztyéneknek kell lennünk, azaz Istent Atyánknak kell tartanunk. Úgy kellene bíznunk Istenben, mint Atyánkban. Nekünk, keresztyéneknek nem az Istennek való kiszolgáltatottság az alapélményünk, hanem a kiválasztottság. Isten Atyánkként, Fiáért kezdettől fogva szeretett minket, gyermekévé fogadott, atyai gondoskodással rendezni sorsunkat. Aki komolyan veszi, hogy Isten kiválasztottja, az az istállóban, a szalmán is érezni, hogy emberi élete, örök boldogsága nem a földi, de a szerető Atya kezében nyugszik. Ez a karácsonyi ünneplés lényege, a Jézus eljövetel-történetének tanítása. Ámen.
Balázsné Kiss Csilla
Érmihályfalva
Érmihályfalva