"Reménység" gyülekezeti ház Érszőllősön

Isten a mi reménységünk



Nagy nap volt az Érszőllősi Református Gyülekezet életében, az a hálaadó ünnepély, melynek időpontját a presbitérium közel egy éve már kitűzte. Egész évben folytak a munkálatok, hogy az utolsó térkő, lámpa, és virág is helyére kerüljön, a nagy napra. A készülődés felpezsdítette az egész gyülekezet életét. Nemcsak a lelkész és kedves felesége készült, de a presbitérium, a diakónus asszonyok, a takarítónő, a harangozó, az ifjúság, a kórus és még sok gyülekezeti tag, mint szorgalmas kis „hangyák” sürögtek-forogtak a parókia körül.
 

Volt, akinek a keze járt, s voltak, akiknek a feje fájt a sok tervezéstől, és szervezéstől, de a közös célja mindenkinek az volt, hogy az ünnepély fényét emelje olyan magasra, ami méltó az Isten dicsőítésére.

Az igét Nt. Rákosi Jenő esperes úr hirdette az 1Thessz 3,9-13 alapján. Az igerész alcíme összefoglalta az egész prédikációt: „Hálaadás az örömért, könyörgés további áldásért”. Az esperes úr szolgálatában párhuzamot vont az egykori fiatal lelkes thesszalonikai gyülekezet és az érszőllősi gyülekezet között. Van miért hálát adnia a közösségnek, hiszen Isten sok mindennel megáldott minket, ugyanakkor kiemelte a szeretetkapcsolatok fontosságát, Isten és az ember valamint ember és ember között.

Holland vendégei is voltak hálaadó alkalomnak. Az egyik 6 tagú család még szombat este megérkezett, két másik házaspár pedig vasárnap reggel, a lelkészcsalád legnagyobb meglepetésére, de annál nagyobb örömére. Ők a Stout & Partners Helpt Roemenie alapítvány tagjai, akik az elmúlt nyolc esztendőben nagy mértékben támogatták az épület belső felújítását, a szeretetkonyha beszerelését és működtetését, az ebédlő, mellékhelyiségek és vasárnapi iskolai terem kialakítását és berendezését.


A presbitérium egyik értékes tagja, Zeffer József egy nagyon részletes bemutatóval készült a hálaadásra abból a célból, hogy segítsen a gyülekezetnek emlékezni mi mindenért kell hálát adnunk, úgy fizikai, mint lelki értelemben, ahogy a zsoltárok könyvében is olvassuk az igei buzdítást: „Áldjad lelkem, az Urat és ne felejtsd el mennyi jót tett veled'” (Zsolt 103, 2). A beszámoló második felében, mely a régi parókia épületének felújításáról szólt, vetített képes bemutató segített összehasonlítani a múltat a jelennel.

Titokban a presbitérium, az ifjúság és a kórus még egy külön programot is összeállított a lelkész család számára, akik kerek tíz éve szolgálnak köztünk. A gyülekezet háláját egy képbemutatóval, egy köszöntő verssel és sok kedves szóval fejezte ki. Az istentisztelet közel három órát tartott, melynek keretében az említetteken kívül még szolgáltak kicsik és nagyok versekkel, kórusművekkel és énekekkel.

A lelkész egy emléklappal és egy szál rózsával fejezte ki köszönetét azoknak a nőtestvéreknek, akik közel hat éven keresztül minden csütörtökön meleg ételt készítenek a gyülekezet rászorult tagjainak. A templomi istentisztelet után a gyülekezet tagjai átvonultak a régi és új parókia közötti térre. A gyülekezet lelkipásztora az 1Pt 1,3-9 versei alapján arról beszélt, mit jelent keresztyénként élő reménységgel bírni: számolni az Isten lehetőségeivel, a jelenbe hozni a jövő ígéretét és felszabadult, örvendező életet élni. Ezután következtek a táblák leleplezése. REMÉNYSÉG GYÜLEKEZETI HÁZ lett az új neve annak az épületnek, melynek külső, belső felújítása 2005-2013 között zajlott az említett hollandiai alapítvány támogatásával és a gyülekezet tagjainak célirányos adományaiból. A tábla egy másik mondata ugyanakkor emlékeztet mindenkit, aki ide ellátogat, hogy Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a Dicsőség!És hogy még mi mindenért vagyunk hálásak, azt nem lehet kifejteni egy újságcikk keretein belül.


Én örülök, hogy ennek az élő gyülekezetnek lehetek a tagja, és bízom benne, hogy a jövőben még többen felismerik az itt rejlő áldásokat és részesednek azokból. Szeretettel hívunk másokat is alkalmainkra, látogassanak el hozzánk és győződjenek meg személyesen a fentebb leírtak valóságáról.