Quantcast
Viewing all articles
Browse latest Browse all 636

Észak-írországi benyomások (5. rész)

"Ahol mindig esik az eső és a szívekben süt a nap"
Észak Írországi beszámoló
5. rész


Kedves olvasó!

A legutóbbi beszámolóban az Észak-Ír ételekről, finomságokról, illetve néhány ezekhez kapcsolódó szokásokról olvashattál. Most arról szeretnék mesélni, hogyan éltük meg, mint család az ottani életet.

A missziós útunk egyik legnagyszerűbb lehetősége az volt, hogy nem csak engem fogadtak, hanem a családomat is. A család az észak-ír presbiteriánus felfogásban szorosan hozzátartozik a gyülekezethez. Így hármasban vágtunk neki az ismeretlennek: feleségemmel és akkor 11 hónapos Eszter lányunkkal. A gyülekezet nagyon figyelmes volt mindvégig teljes családunk irányába. December elejét irt a naptár amikor mi megérkeztünk Ballynahinchbe. Ekkor már javában folytak az előkészületek a Karácsony irányába. Bárhova hívtak meg ismerkedni, ebédelni, programon részt venni, az mindig az egész családnak szólt. Bármilyen figyelmességet, ajándékot (Karácsonyra) kaptunk, az is az egész családnak szólt.

Eszter lányunk január 2.-án töltötte az 1 évet. Ezt az alkalmat kihsználtuk és egyben házavató partit is szerveztünk mindazoknak a családoknak köszönetként, akik rengeteget segítettek nekünk valamilyen formában. Egy kellemes hangulatú családi parti lett belőle, amelyben a főszereplő érezte a legjobban magát, s ezt mindannyian méltányoltuk:)



A családunkra nézve az egyik legszebb élmény az volt, amikor Belfastban megszületett Zselyke-Sára lányunk, 2011 november 5.-én. Általa közelebbről megismertük az ottani kórházi rendszert (amely néha jó volt, néha nem), az emberek örömét és hozzáállását az újszülött családtaghoz.


Sára pár órás korában

Hála Istennek a szülés komplikáció mentesen zajlott le. Észak Írországban azonban az apának muszáj ott lenni a szülésnél. Mivel a baba érkezését másnapra saccolta a bába, feleségemmel úgy döntöttünk, hogy jobb ha hazamegyek. Amikor a baba mégis meggondolta magát, éjfél után a korház kétségbeesetten keresett otthon telefonon, hogy hol az apuka, itt kéne már lennie a szülőszobában. Azt már előre megbeszéltük, hogy én nem élnék ezzel a lehetőséggel: sem én, sem feleségem nem akartuk. Az üzenetrögzítőn 3 nem fogadott hívás pityegett, mire én hajnalban a csörgőóra segítségével megébredtem. Nagyon megijedtem, hogy mi történt. Feleségemet és a kórházat sem tudtam elérni. Mire izgatottan beértem, kiderült, hogy Sára megérkezett. November 6-án hajnali 3 órakor. Mivel a baba és anyukája is jól voltak, még aznap este vacsorára otthon is voltak!!! Ez nagyon meglepő volt! Szűlés után még egy teljes napot sem tartották őket bennt.

Az ottani védőnő másnap el is jött meglátogatni az újszülöttet és az anyát, megnézni hol lakunk, milyenek a körülmények, megismerkedni apával és a testérkével. Majd két héten keresztül minden második-harmadik nap eljött látogatóba: segített a hivatalos papírmunkában és minden felmerülő kérdésünkre kedvesen válaszolt.

Én hivatalosan 2 hét apai szülési szabadságot kaptam, ami nagyon jól jött. A gyülekezet részéről is érezhető volt az őszinte öröm. Nagyon sokan jöttek látogatóba, hogy lássák a pár napos babát, sokan kérdezték, hogy mire van szükségünk, a főzésben kértünk segítséget. Az első 2 hétben, mint a hangyák, úgy özönlöttek a gyülekezeti tagok, barátok, főtt és csak „bele a sütőbe” ételekkel.

De most ugorjunk vissza egy picit az időben, Sára születése előtti időre. Megérkezésünk után pár hétre egy nagyon érdekes képzésen vehettünk részt, amely arról szólt, hogy mit jelent családdal együtt egy idegen országban, kultúrában élni és szolgálni, mit jelent alkalmazkodni, megismerni a helyi sajátosságokat, hogyan lehet megélni családostól Isten elhívását. Ez nagyon sokat segített nekünk is, sok mindenen elgondolkoztatott és sok kérdésben megerősített minket.

Az egész észak-ír társadalom nagy hangsúlyt helyez a családra. Ha csak arra gondolok, hogy mindez hogyan mutatkozik meg a külsőségeken, a mindennapi életben valamint az egyházi életben is, máris láthatjuk, hogy egy családnak „családként” minden területen nagyon sok lehetősége van!

Például szinte minden családban két kocsi található. Egy kicsi, ami keveset fogyaszt, könnyen lehet vele parkolni és kevés rá a biztosítás, valamint egy nagy, aminek nagy a csomagtartója és mindenki belefér. Éppen ezért minden nagyobb üzletnek külön családi parkolóhelyei vannak, ami azt jelenti, hogy nagyobb a hely, ezért könnyebben lehet ki és beszállítani a gyerekeket valamint közel van a bejárathoz. Ezeket nagyon ritka kivétellel csak kisgyerekesek foglalják el. (Nálunk is megtalálhatóak ezek a külön helyek, csak sajnos legtöbbször olyanok parkolnak ott, akiknek nincs vagy már nincs kisgyerekük, vagy nem családostól mennek bevásárolni).

Az állam nagyon nagy hangsúlyt fektet a parkokra, kiránduló helyekre. Mind nagyon szépen rendben van tartva és ki is van használva. Általában egy régi uradalmi kastély és a körülötte levő hatalmas park, amelyet körbe lehet járni, vagy egyéb parkok, tavak (rendszerint vadkacsákkal és hattyúkkal), melyek mindegyikében van legalább egy játszótér. A játszóterekből nagyon sok található. Lakóparkokban, főutak mentén, szinte mindenhova építettek egyet.


De nemcsak kinnti játszótérből van sok, hanem a bentiekből is. Mivel az idő igen esős, ezek is nagy népszerűségnek örvendenek. Ezek abban különböznek az átlagos játszóterektől, hogy inkább a bennt kapott élményre helyezik a hangsúlyt: hatalmas csúzdák, műanyag labdák között lehet „úszkálni”, nagyobbak a mászókák is. Éppen ezért hatalmas hangárokból vannak átalakítva. De mindezek közül a legnagyobb és a legjobb Belfastban található, aminek W5 a neve. Öt „w”-vel kezdődő kérdés rövídítése: whowhatwherewhenwhy vagyis ki-mi-merre-mikor-miért (ha lenne megfelelő magyar szó, akkor M5-nek nevezhetnénk :). Ez a hely a felnőtteket is elvarázsolja. Több, mint 250 kiállítás található benne, rengeteg játék, interaktív dolgok. Körül belül arról szól az egész, hogy ismerd meg a téged körülvevő világot, ismerd meg a természet törvényeit, a fizikát, a gravitációt, a gépeket, az elektromosságot, a vizet, a különféle termékeket, stb. Téma szerint vannak csoportortosítva a kiállítások. Ilyeneket lehet kipróbálni, mint: repülőt vezetni, játszani az elektromossággal, a fénnyel, a gravitációval, vízimalmot lehet építeni, kisvonattal játszani, bevásárolni – ki lehet próbálni milyen a kassza mögött űlni – autószerelőként versenyautót megjavítani, video stúdióban filmezni, madarak énekhangjait felismerni és még rengeteg mindent. Néha nem is tudtuk eldönteni, hogy mi élvezzük jobban, vagy a lányaink.

Kávézóba/étterembe menni kisgyerekkel nagyon jó dolog. Igaz, hogy az elején kicsit aggódtunk, hogy hogyan fogják a lányok elfoglalni magukat, amíg kihozzák az ételt, de hamar rájöttünk, hogy ez egy felesleges dolog. Mivel amint meglátja a pincér, hogy gyerekkel jöttél, azonnal vagy néhány játékot hoz, vagy egy kifestő lapot, amin rajta van a gyerekmenü. Néhány nagyobb étteremnek külön játszótere van, ami még jobb. A gyerekmenü valóban gyerekek adagjára és ízlésére van szabva, általában sültkrumpli, csirke, szörp és természetesen fagyi. Zárójelbe hadd jegyezzek meg egy érdekességet: ott télen-nyáron lehet fagyit venni, míg nálunk a kávézók, kisebb üzletek nagy többsége nem árul fagyit a hideg idő beköszöntével :)

Az Ulster múzeumban

A múzeumok látogatása is egy nagyon népszerű családi program. Mi is rendszeresen jártunk Belfastba az Ulster múzeumba, amiben mindenféle érdekességgel találkozhattunk. A földszinti részt a lányok nem értékelték, csak mi felnőttek, mert ott képek és videók valamint rengeteg leírás segítségével a katolikus-protestáns harc volt nagyon pontosan és érthetően bemutatva. Majd minden emelet külön téma köré volt csoportosítva: vízi állatok, szárazdöldi állatok, madarak, a Titanic, földrajzzal kapcsolatos dolgok, és legfelül a festmények. A legjobb az a két terem volt, amelyekben minden érdekességet ki lehetett próbálni. Az egyikben mikroszkóppal megvizsgálni mindenféle bogarakat, megtapintani egy dinoszaurusz tojást, stb. A másikban pedig festeni lehetett és mindenféle ruhát fel lehetett próbálni.

De ha orvoshoz, vagy egyéb hivatalos helyre kellett menjünk a lányokkal, akkor sem kellett aggódnunk a szórakoztatásukról, mivel szinte mindenhol volt egy gyereksarok egy nagy doboz játékkal, vagy szinezővel és ceruzákkal, ami megoldotta a várakozás unalmas perceit.

Ami itthon nagyon hiányzik abból az életstílusból az elsősorban a gyermek és környezetbarát lehetőségek. Nem lebecsülni akarom a gomba módra megépült színesebbnél-színesebb parkokat, mert azok óriási élmény a gyerekeknek, de ezeknél meg is áll a lehetőségek tárháza. A környezetbarátság is hagy még maga után némi kívánnivalót. Egy jó hely pedig sajnos vagy nagyon messze van (legalábbis Szentjobbtól), vagy nagyon drága.

De hadd fejezzem be valami vidámabbal.


Ez a kép egy kávézóban készült és a fagyis pultra volt ráragasztva. Arról szól, hogy hogyan figyelmeztetik a szülőket, hogy a gyerekeik ne fogdossák és ne maszatolják össze az újjaikkal a fagyispult üvegét. A felirat így hangzik: „Apukák és anyukák, kérjük ne engedjék meg a kicsiknek, hogy megérintsék az üveget, mert ha igen, akkor a gyerekek kapnak tőlünk egy dupla presszó kávét és egy kiskutyát”.

A felirat magától beszél, s mi sosem felejtjük el, hogy így is meglehet kérni a szülőket valamire...

Köszönettel, Orbán László, Szentjobb

Viewing all articles
Browse latest Browse all 636