A sok tag egysége lehetséges-e?
Sokszor tapasztaljuk egyházunkban a széthúzást, versengést, egyet nem értést. Ugyanaz volt a helyzet a korinthusi gyülekezetben is. Pál szomorúan hallja a hírt a korinthusi gyülekezet felől, hogy egyesek Péterhez tartozóknak vallják magukat, mások Pálhoz kötődnek, ezen kívül volt egy csoport, amely Apollóst tekinti lelki atyjának, a negyedik csoport pedig Krisztushoz kapcsolódik. Hogyan valósulhat meg Korintusban az egység, s lehetséges-e közöttünk egység? Ha lehetséges, kihez igazodjunk? Kinek a szava, kinek az akarata legyen a mértékadó?
Isten arra mutat rá, hogy az egység nem zárja ki a sok tagot, és a sok tag nem zárja ki az egységet. A megértést segítve, az emberi test egységét állítja elénk. A test tagjai között teljes az összhang, amely csak akkor borul fel, ha valami betegség támadja meg a testet, és felborul az egészséges test egyensúlya.
A test szervekből, végtagokból tevődik össze. Ezek a szervek és végtagok sok mindenben különböznek egymástól, nem egyformák, de így alkotják a testet. Ezt az egységet az egyházban nem mi emberek tudjuk elsősorban megvalósítani, hanem egyedül Istennek Szentlelke. Olvassuk az igében, hogy egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg és egy Lélekkel itattattunk meg. Isten Szentlelke által kapcsol minket Krisztushoz a mi Fejünkhöz és egymáshoz, a tagokhoz. Nagy kérdése az életünknek, hogy Isten Szentlelke munkálkodik bennünk, vagy pedig az Ördög. Ha az Ördög munkálkodik bennünk, nem tartozunk még Krisztus testéhez. Aki a Krisztus testéhez tartozik, azt az embert Ő újjászülte igéje és Szentlelke által és Neki engedelmeskedik. Ha Krisztus testének a tagjai vagyunk, egyetértünk Vele, nem kényszerből, hanem örömmel követjük akaratát.
A Szentlélek által teremtett egységnek az útjából eltűnnek az emberi korlátok, különbségek. A „zsidók és görögök“ kifejezés a Krisztus Egyházában a népi, nyelvi, nemzeti különbségek leomlását jelenti. Ezek megmaradnak, de nem adnak ellentétre okot. A korinthusi formában ma már nincsenek rabszolgák, akiknek nem voltak szinte semmi jogaik, pénzért vehették, adhatták őket mint bármilyen árut. Viszont ma is léteznek társadalmi különbségek, vannak szegények és gazdagok, munkaadók és munkavállalók. Krisztus nélkül érződnek, embertelenek is tudnak lenni ezek az ellentétek, viszont a mi Urunknak engedelmeskedve egymást tisztelve, szeretve és megbecsülve kell éljünk egymás mellett. Ezeken kívül is sok féle különbözőségeink vannak, amelyek a Krisztusban megmaradnak, de nem válnak ellentétek és szakadások forrásává.
Isten egymás mellé, egymásért és egymás kiegészítésére teremtette őket. Nem mondja a láb, mivel nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való. Ez irracionális kijelentés lenne, ami nem is történik meg a valóságban. Az Isten akaratából vagyunk különbözők, vannak különböző lelki adottságaink, kegyelmi adományaink, amelyek nem ellentéteket, hanem egymás kiegészítését, Krisztus egyházának teljességét alkotják. Isten egyes tagokat úgynevezett szemnek teremtett az egyházban, akik képesek nagyobb érzékenységgel észrevenni a teendőket. Vannak olyanok, akik fülként a meghallás ajándékával áldattak meg. Mások lábhoz hasonlóan tudnak indulni, vagy kézként cselekedni és segíteni, ahol szükséges Urunknak engedelmeskedve. Sajnos olyan is előfordul túl sok a száj, a csak beszélő és okoskodó, de hiányzik a láb meg a kéz, akik indulni és cselekedni tudnak. A testben mindennek megvan a pontos rendeltetése és feladata. Isten tervében nincsen a csak „van” állapot. Istennek mindennel, mindenkivel terve, célja van. Ő nem mondja egy tagnak sem, hogy nincs rád szükségem, az Isten szemében mindenki értékes. Ő azt mondja, aki a maga csendességében jelentéktelennek, arra is nagy szükség van. Csak mi szoktunk Isten nélkül ilyet mondani, vagy érzékeltetni egymással, hogy nincs rád szükségem. Krisztus Egyházának a szótárából hiányzik ez a szó: nincs rád szükségem. Senki sem mondhatja, vagy gondolhatja magáról, hogy ő előbbvaló, másokról pedig alábbvalók lennének. Felismerjük-e az Egyházban, mint Krisztus testében láb, kéz, szem, vagy akár más tag voltunkat, és készek vagyunk Urunknak engedelmeskedni?
Krisztusért és egymásért vannak a tagok. Ha szenved egy tag, vele szenvednek a tagok mind. Ez azt kellene jelentse, ha szenved valaki, a többiek vele együtt éreznek, s tudnak tenni valamit a szenvedés enyhítésére, indulnak a megsegítésére. Ha pedig dicsőségben részesül egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. A többiek nem irigykednek a mások sikere láttán. Van-e ilyen örömünk? Ilyen a Krisztus Testének, Egyházának egysége. A mi közösségünké milyen egység? Krisztusban adjuk meg a választ! Ámen.
Olvasandó: 1Kor. 12,12-27
Sokszor tapasztaljuk egyházunkban a széthúzást, versengést, egyet nem értést. Ugyanaz volt a helyzet a korinthusi gyülekezetben is. Pál szomorúan hallja a hírt a korinthusi gyülekezet felől, hogy egyesek Péterhez tartozóknak vallják magukat, mások Pálhoz kötődnek, ezen kívül volt egy csoport, amely Apollóst tekinti lelki atyjának, a negyedik csoport pedig Krisztushoz kapcsolódik. Hogyan valósulhat meg Korintusban az egység, s lehetséges-e közöttünk egység? Ha lehetséges, kihez igazodjunk? Kinek a szava, kinek az akarata legyen a mértékadó?
Isten arra mutat rá, hogy az egység nem zárja ki a sok tagot, és a sok tag nem zárja ki az egységet. A megértést segítve, az emberi test egységét állítja elénk. A test tagjai között teljes az összhang, amely csak akkor borul fel, ha valami betegség támadja meg a testet, és felborul az egészséges test egyensúlya.
A test szervekből, végtagokból tevődik össze. Ezek a szervek és végtagok sok mindenben különböznek egymástól, nem egyformák, de így alkotják a testet. Ezt az egységet az egyházban nem mi emberek tudjuk elsősorban megvalósítani, hanem egyedül Istennek Szentlelke. Olvassuk az igében, hogy egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg és egy Lélekkel itattattunk meg. Isten Szentlelke által kapcsol minket Krisztushoz a mi Fejünkhöz és egymáshoz, a tagokhoz. Nagy kérdése az életünknek, hogy Isten Szentlelke munkálkodik bennünk, vagy pedig az Ördög. Ha az Ördög munkálkodik bennünk, nem tartozunk még Krisztus testéhez. Aki a Krisztus testéhez tartozik, azt az embert Ő újjászülte igéje és Szentlelke által és Neki engedelmeskedik. Ha Krisztus testének a tagjai vagyunk, egyetértünk Vele, nem kényszerből, hanem örömmel követjük akaratát.
A Szentlélek által teremtett egységnek az útjából eltűnnek az emberi korlátok, különbségek. A „zsidók és görögök“ kifejezés a Krisztus Egyházában a népi, nyelvi, nemzeti különbségek leomlását jelenti. Ezek megmaradnak, de nem adnak ellentétre okot. A korinthusi formában ma már nincsenek rabszolgák, akiknek nem voltak szinte semmi jogaik, pénzért vehették, adhatták őket mint bármilyen árut. Viszont ma is léteznek társadalmi különbségek, vannak szegények és gazdagok, munkaadók és munkavállalók. Krisztus nélkül érződnek, embertelenek is tudnak lenni ezek az ellentétek, viszont a mi Urunknak engedelmeskedve egymást tisztelve, szeretve és megbecsülve kell éljünk egymás mellett. Ezeken kívül is sok féle különbözőségeink vannak, amelyek a Krisztusban megmaradnak, de nem válnak ellentétek és szakadások forrásává.
Isten egymás mellé, egymásért és egymás kiegészítésére teremtette őket. Nem mondja a láb, mivel nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való. Ez irracionális kijelentés lenne, ami nem is történik meg a valóságban. Az Isten akaratából vagyunk különbözők, vannak különböző lelki adottságaink, kegyelmi adományaink, amelyek nem ellentéteket, hanem egymás kiegészítését, Krisztus egyházának teljességét alkotják. Isten egyes tagokat úgynevezett szemnek teremtett az egyházban, akik képesek nagyobb érzékenységgel észrevenni a teendőket. Vannak olyanok, akik fülként a meghallás ajándékával áldattak meg. Mások lábhoz hasonlóan tudnak indulni, vagy kézként cselekedni és segíteni, ahol szükséges Urunknak engedelmeskedve. Sajnos olyan is előfordul túl sok a száj, a csak beszélő és okoskodó, de hiányzik a láb meg a kéz, akik indulni és cselekedni tudnak. A testben mindennek megvan a pontos rendeltetése és feladata. Isten tervében nincsen a csak „van” állapot. Istennek mindennel, mindenkivel terve, célja van. Ő nem mondja egy tagnak sem, hogy nincs rád szükségem, az Isten szemében mindenki értékes. Ő azt mondja, aki a maga csendességében jelentéktelennek, arra is nagy szükség van. Csak mi szoktunk Isten nélkül ilyet mondani, vagy érzékeltetni egymással, hogy nincs rád szükségem. Krisztus Egyházának a szótárából hiányzik ez a szó: nincs rád szükségem. Senki sem mondhatja, vagy gondolhatja magáról, hogy ő előbbvaló, másokról pedig alábbvalók lennének. Felismerjük-e az Egyházban, mint Krisztus testében láb, kéz, szem, vagy akár más tag voltunkat, és készek vagyunk Urunknak engedelmeskedni?
Krisztusért és egymásért vannak a tagok. Ha szenved egy tag, vele szenvednek a tagok mind. Ez azt kellene jelentse, ha szenved valaki, a többiek vele együtt éreznek, s tudnak tenni valamit a szenvedés enyhítésére, indulnak a megsegítésére. Ha pedig dicsőségben részesül egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. A többiek nem irigykednek a mások sikere láttán. Van-e ilyen örömünk? Ilyen a Krisztus Testének, Egyházának egysége. A mi közösségünké milyen egység? Krisztusban adjuk meg a választ! Ámen.
Balla Sándor
Gálospetri
Gálospetri